10 dolog, amit tudnod érdemes az evészavarokról
Milyen családi és személyiségvonások hajlamosítanak rá? Mi válthatja ki, tartja fenn ezeket a zavarokat? Hogyan lehet segíteni az evészavarral küzdőknek?
1. Mennyire gyakoriak?
Gondoltad volna, hogy ma Magyarországon akár minden 10. fiatal nőnél előfordulhat valamilyen evészavar? Tehát minden évfolyamban lehet több olyan hallgató is, aki súlyával, testével, vagy káros evési szokásokkal küzd. Az evészavarok két leggyakoribb formája az anorexia és a bulimia.
2. Honnan ismered fel az anorexiát?
Általában kamaszkorban kezdődik. Legfőbb tünete (1) az egészségtelen mértékű soványság. Ha a testtömegindex (a kilóban megadott testtömeg osztva a méterben megadott magasság négyzetével) 18,5 alatt van, már veszélyeztető soványságról beszélhetünk. Ez általában a környezet számára tűnik fel, mivel az anorexiás (2) testképzavaros: testét nem észleli valósághűen, nagyon alacsony testsúly mellett is kövérnek látja magát, egyes testrészeit elfogadhatatlannak tarthatja. (3) Retteg a gondolattól, hogy súlyt szed fel. Emiatt alig eszik, és akkor is kizárólag alacsony kalóriatartalmú ételeket, az evést kényszernek éli meg. (4) Az alultápláltság miatt felborulhat vagy elmaradhat a menstruációja. (5) Mindezt általában nem látja be.
Fotó: shutterstock.com
3. Honnan ismered fel a bulimiát?
Általában kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban jelenik meg. A bulimiával küzdőre (1) legalább heti rendszerességgel falási rohamok törnek. Ilyenkor lényegesen többet eszik meg, mint amennyit más ennyi idő alatt tudna (akár több ezer kalóriát). (2) Ráadásul teljesen elveszti az evés feletti kontrollt. (3) A bűntudat hatására és a túlsúly elkerülése céljából önhánytatással, hashajtózással, túlzott testedzéssel próbál megszabadulni a bevitt ételtől. Ez átmeneti megkönnyebbülést hozhat, de rendkívül veszélyes. (4) Testképük őket is túlzottan foglalkoztatja, szélsőségesen befolyásolva önértékelésüket. A bulimiások jobban tisztában lehetnek azzal, hogy valami nincs rendben, szégyenük miatt viszont titokban tartják betegségüket.
4. Mennyire veszélyesek?
Sajnos eléggé: a modern társadalom legsúlyosabb betegségei közé tartoznak, mivel a kialakulás után 10 éven belül 100 anorexiásból nyolc, 20 év elteltével pedig minden ötödik meghal az alultápláltság okozta szívelégtelenség, immungyengeség, öngyilkosság miatt. Mivel a bulimiások általában normális testsúlyúak, sokan azt hiszik, hogy ez kevésbé veszélyes. Pedig az extrém túlevés gyomorrepedést, az önhánytatás nyelőcsőrepedést okozhat, a gyomorsav pedig szétroncsolja a fogzománcot. Felborulhat a szervezet folyadékháztartása, a káliumhiány miatt görcsös állapot, szívritmuszavar, akár szívmegállás is bekövetkezhet.
Fotó: shutterstock.com
5. Hogyan alakulnak ki?
Az evészavarok igen összetett folyamatként kialakuló, ún. pszichoszomatikus betegségek, melyekben a testi és lelki tényezők összefonódnak. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni őket. Vannak tényezők, amelyek hajlamosítanak rájuk, mások kiválthatják, vagy fenntartják az evészavart. Az evés sokkal több, mint csupán az étel elfogyasztása. Gondolj csak bele, milyen pszichológiai jelentése van a következő mondatoknak: „Mit is nyomnak le a torkunkon?” „Mivel vagyok már tele?” „Ezt nem fogom lenyelni.” „Ezt nem tudom megemészteni” „Egyet a papa kedvéért, egyet a mama kedvéért.” Mindezek kifejezhetnek valamit rólunk vagy a családunkról is.
6. Milyen családokban gyakoribb?
Hajlamosíthatnak rá biológiai és genetikai hatások mellett egyes családi jellemzők: ha a családban volt már evészavaros, vagy túl nagy felhajtást csinálnak az étkezésekből, esetleg túlzottan diétáznak. A sikertelen, visszatérő diéta egyébként igen erősen fokozza az evészavar kockázatát! Az anorexiával küzdők gyakran túl szoros viszonyban vannak családjukkal, szüleik túlvédik őket, mindenbe beleavatkoznak, bár a felszínen béke van, a család merev és feszült, a mélyben konfliktusok húzódhatnak meg.
7. Milyen személyiségűek fogékonyak rá?
Hajlamosíthat rá a gyengébb önértékelés, érzékenység, depresszió, kényszeresség, állandó kontrollra törekvés. Az evészavarosok gyakran igen okosak és kifejezetten jól teljesítenek, viszont csak a tökéletessel elégednek meg, ami rengeteg kudarcot, feszültséget okoz. Mindezek mögött erős aggodalom bújhat meg: „vajon elég jó vagyok?”
8. Mi váltja ki közvetlenül?
Gyakran épp ez a feszültség, szorongás lehet a túlevés, önhánytatás vagy túlzott sportolás elindítója. De kiválthatja egy eltúlzott diéta, szakítás, visszautasítás, vagy mások gúnyolódása a megjelenésünkön
9. Mi tartja fenn?
Furcsa, de az evészavart gyakran épp saját következményei tartják fenn: ha az evés- vagy testképzavaros ember nem mer társaságba menni, elmagányosodhat. Az ezzel járó levertség, és az önmagára irányuló figyelem a betegség fenntartójává válhat. Akárcsak az, ha a család állandóan a nem-evésről beszél, vagy erőszakosan kontrollálja az evést. Az evés ilyenkor az evészavaros saját önállóságáért vívott harcának az eszközévé válhat, és fontosabb családi, vagy személyes problémákat is elfedhet.
10. Hogyan segíthetsz?
Az evészavarok súlyos betegségek, ezért a megfelelő szakember segítsége a legtöbbször elengedhetetlen. Ennek az írásnak a végén megtalálhatod azoknak a szakrendeléseknek az adatait, amelyek evészavaros páciensek kezelésére specializálódtak.
Ha úgy érzed, egy-egy, itt leírt tulajdonság rád is jellemző, érdemes kitöltened következő kérdőívünket: ÖSSZETETT EVÉSZAVAR KÉRDŐÍV
Ha ezt érdekesnek találtad, elolvashatod kapcsolódó cikkünket is:
Ajánlott olvasmányok
Cooper, P. J.: Farkaséhség. Springer, Verlag, Budapest, 1994.
Minuchin, S., Rosman, B., Baker, L.: Pszichoszomatikus családok. Animula Kiadó, Budapest, 1995.
Túry Ferenc: Anorexia, bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-X-Budavár Kiadó, Budapest, 2005.